.... .... ....

mikor végre azt hiszi az ember h valamit jol csinált csak akkor jön rá igazán h mégsem...
nem könnyű lezárni dolgokat pláne ha még hátráltatnak is benne némely tényezők, aztán az új dolgoknak mindig megvan a veszélyük, viszont nem hinném h a jol bevált dolgoknál kéne maradni csak a megszokás miatt...
nem tudom...mindig csak ezt tudom ismételni nem tudom...ez igy elég bizonytalan ugye? igazibol nekem az az élet valo amiben nem kell gondolkodni...vagy amiben helyettem gondolkodnak....
igazibol semmi sem jo és sehogy sem jo
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ

na akkor irjunk blogot

olyan az életem mint a láncreakcio: ha most nem kezdek el tanulni akkor para lesz vizsga idöszakban, ha nem lesznek meg a vizsgáim akkor jövöre ugrik a szigorlat és ha ugrik a szigorlat akkor csuszok 1 évet. és ugy öszintén, nincs kedvem még egy évet itt rohadni mikor nem is ezzel fogok foglalkozni. de ha a barátokra gondolok akkor lehet megérné...
hisz ez remek!

fura h van olyan aki segiteni akar de azt nem akarja h tudjam h ki akar segiteni...
???

...

Célom anno az volt h olyan gondolatokat osszak meg amikböl aztán lehet épitkezni, de aszem most egy jelentős csuszamlás tanuja vagyok és még a saját lábamra sem számithatok...
olykor jo lenne vki aki meg tudná mondani mi a helyes ...mert ez a boldogság keresés bizony nehéz feladatnak tűnik

és meglett a kistündér virágom, bár soványan és bágyadtan tért haza, de itthon van és semmi baja. nagyon nagyon örülök neki h magátol meglett mert már nagyon hiányzott a Pici cicám:)

hát mostanában nem nagyon történik olyasmi amit megoszthatnék...
max csak letargikus élményeim vannak, najo kivéve a terepgyakot meg a tegnapi kupát.
Pici eltűnt...már 2 hete...nem tudom leírni mit érzem...csak annyit h iszonyú a hiánya..
a jatek nem megy ... azt sem tudom h mivan a pályán..egy egy szituációt ezerszer lejátszottam már a fejemben és mégsem tudom megcsinálni. mindig azzal foglalkozom amivel nem kéne...másokkal...meg h miért nem tud a csapatom passzolni..mindenki halálönző..beleértve magamat is. pedig probálom az ellenkezőjét csinálni. azt nem értem h ha tavasszal rá tudtam jönni magamtol arra h h lehet kivédeni az ilyen helyzeteket akkor most miért nem?
különben nem csak a pályán foglalkozom felesleges dolgokkal, hanem az életben is.
és nolám, hirtelen elkezdett kinn esni a hó :D bár én már láttam idén havat (hehe) mert pénteken voltam Galyatetőn terepgyakon. ugyh megint hoztam egy tucat gyönyörű ásványt :) na ez legalább szép az életben.
a tegnapi kupárol meg annyit h olyan emberekkel is játszottam akikkel eddig még sosem és nagyon jo volt. bár nem lettünk 1.k de a hangulat kárpotolt mindenért. amugy a lábam több helyen is fáj, mivel a sok favágo nem nagyon ismerte a szabályokat, ami akkor lepett meg a legjobban mikor 2 láb közé akasztottak be.

időjárás hatása

a két nappal ezelötti időjárás annyira lehangolt, hogy semminek nem tudtam örülni. többek közt annak sem hogy lakhatnék Budán ha nagyon akarnék mert az utolso akadály is elgördült elölem vagyis az emelkedő és a vele járó indulási problémák :D. sztem emiatt nem voltam a helyzet magaslatán tegnap és nem nagyon sikerült az emberek hülyeségeit tolerálni, ami nagybaj mert egyesek már sosem fognak változni. De ma végre ujra kisütött a napocska, jujujdejo! ugyh remélem vége a depressziós hatásoknak...