2007. december 22., szombat

nos ez van...

remélem engedélyezve van hogy a "szabadidömben" azt csinálhassak amit ahol és akivel szeretnék. ha igen akkor hiszezremek...
de még mindig nem értem hogy miért olyan fontos erröl tudni másoknak...

más: hát elég szánalmas hogy a valós dolgokat ferdítve tálaljuk, de pech ha bárki azt hiszi hogy ezt mindenki beveszi, mert aki tudja, látja és föleg akik benne élnek azokkal ezt nem lehet beetetni..itt már kevés a szivszorongató jelzők sora meg a röhejes mártirkodás. a képlet egyszerü. be kéne ismerni a saját hibáinkat és azt h hol mikor rontottuk el.

nos akkor most irok valami jót is: haha..jót:D:D...
minden csak pillanatnyi, olyan hamar elrepül és mikor benne él az ember azt hiszi, örök. micsoda ostobaság. utolag rájönni azért h idöpocséklás volt ha ilyen könnyen elrepült. na ilyenkor idegesitő a mult, aztán olyan is ez a mult hogy amit akkor érzett az ember azon a jelenben már képes nevetni, pff ez a másik ostobaság...

2007. december 16., vasárnap

most hogyan?

najo most kezdtem ujra az egészet igy talán érthetöbb lesz a mondanivalo: igazibol mindig csak rossz dolgokrol irok blogot, ez fura, mert életvidámnak tartom magam és mások is, de lehet h mindenkinek mutatok egy képet és a valodi énem csak ilyenkor bujik elö? ez nem átverés vagy szinjáték, hanem valami ami lenni szeretnék...
szoval most az van h semmi sincsen. nincsennek edzések, meg akik tartanának nekünk edzést, nincsen senki, csak a kupac "homok" van és benne mi...egyes egyedül...szeretjük mi egymást ezzel nincs is gond de valami már majdhogynem évek ota hiányzik, sulyos problémákkal küzdünk és nincsen senki sem aki segitene megoldani. hihetetlen de volt h el tudtam felejteni ezeket a gondokat akkor még játszani is tudtam, de mostmár? olyan szinvonalu vagyok h azt már szinvonalnak sem lehet mondani. pedig ugyanugy teszek a hülye ügyekre mint anno...és anno sem rántott ki senki a szarbol..én segitettem magamon és láttam h ezzel jot teszek másoknak is...enyhe tulzással de volt kit követniük. abba is maradt közel fél év után...jött az egyetem(ujfajta felfogásban 2. évtöl), az egyetlen olyan hely ahol az ember örökké boldog(=paradicsom?:P ), ott el lehet felejteni a sok hülyeséget, nincs semmi, csak a haverok és a poénjaik..áh nem értheti az aki nem oda jár...
na visszatérve az élet nagy gondjaira (:P) tudom h ez a megoldás, csak most nehéz még megbirkozni vele, mert van egy olyan emberi tulajdonság, hogy ha vmit megszokunk, benne van a minden napjainkban és hozzánk nött, attol nem tudunk szabadulni oly könnyen, még ha az rossz is. félreértés ne essék, engem nem érdekel a mult, nem érdekel mi történt, ki mit mondott és tett, nekem ö (volt) az edzöm akiért kiállok és tisztelem.

tya, annyi kérdöjel van...

2007. december 10., hétfő

ezt dobta....

igazibol nem elég a pillanatnyi öröm... hosszutávut viszont nehéz létrehozni - most megprobálok szépen fogalmazni h legalább erre ne lehessen beszolni .... - nem kell elhinni semmit sem...a legjobb ha egy lépéssel mindig elöregondolkodunk...és hát bizni bárkiben is? minek?? igen már megint itt tartok..dehát ezt dobta az élet. szoval nem tudom mennyi idönek kell eltelnie ahhoz h vkiben 100%ig meg lehessen bizni.feltételezem h egy emberi élet ideje sem elég olykor... ez a mai világ, de nem is fontos ez mind, hisz inkább a jövöt kéne megalapozni, persze nem vizsgaidöszakban :P az a partyk ideje :P:P hihi...szoval több értelmét látom annak ha anyagilag alapozunk minthogy utolag visszatekintve sopánkodjunk h: ja igen akkor kellett volna gondolnom a jövöre amikor oly hihetetlen boldog voltam és nem volt semmilyen problémám...ez az állapot mellesleg mulando szal semmiképp sem ér ennyit...


és vmi jo is: imádom a csapatomat!!!

2007. december 2., vasárnap

megprobálok úgy boldog lenni hogy ezzel a lehető legkevésbé okozzak másoknak fájdalmat....


más:
amugy a mai meccs sztem zsír volt! büszke vagyok a csapatunkra!
WS forever!