nagy az Isten állatkertje...és alacsony a kerítés-tartja az ismert mondás...ehhez még hozzáraknám azt h egyeseknek a magas kerítés sem okoz(ott) gondot, és bámulatos technikával lépnek ki a számukra eddig ismeretlen világba. ahol aztán sorban érik a legkülönfélébb csapások és hamar rájönnek arra hogy már azt sem tudják hogy fejüket hová kapdossák, mert a kis álomvilágukban nem voltak hozzászokva az állandó negatív ingerekhez.
szívás.
2008. március 25., kedd
2008. március 16., vasárnap
ez egy fantasztikus érzés
szeretem ezt csinálni, ez egy olyan pont az életemben amiért hálás vagyok hogy van. sok mindent ad ...és el is vesz. sok volt miatta a sírás és kevesebb az öröm (mint szeretném). de még mindig azt tudom mondani, hogy megéri. minden megéri.
aki nem él benne az nem tudja mit hagy ki.
szoval nyugodtan felirhatjuk a legjobb dolgok listájára.
ez boldogsághormont termel, keményen :D
amugy ma iszonyu jo volt a pályán..hehe, ennyi helyzetem még életemben nem volt, de a szerencse ma valahogy nem kedvezett nekem.
aki nem él benne az nem tudja mit hagy ki.
szoval nyugodtan felirhatjuk a legjobb dolgok listájára.
ez boldogsághormont termel, keményen :D
amugy ma iszonyu jo volt a pályán..hehe, ennyi helyzetem még életemben nem volt, de a szerencse ma valahogy nem kedvezett nekem.
2008. március 9., vasárnap
öszintén szolva
azért jó élni, mert minden nap okosabbak lehetünk: rá kellett jönni - hosszú fejtörös töprengés után :D - hogy márpedig csodák nem léteznek. max véletlenek. ez egy kegyetlen szembesülés volt. a másik meg az volt, hogy páran sportot tévesztettek ...( hu igy visszaolvasva kissé kétértelmü, de kivételesen nem a hibákra gondolok hanem arra hogy ma 3an ültek a kispadon)
de tudok még mondani párat: semmi nem változott egy évvel ezelötthöz képest, mi hogy tegyünk csodát? szépek a remények és a várakozások, de ne csodálkozzunk semmin ha mások lehetöségei mérföldekkel jobbak...és erröl nem mi játékosok tehetünk
egyébként még mindig nem utálok játszani, csak a körülményeket utálom. és nehéz dönteni arrol hogy mi éri meg. -><- mázlisták vagyunk, mert ez egy örök dolog, örök kapcsolatokkal és csak akkor lesz vége ha valaki önszántából végleg kilép
de tudok még mondani párat: semmi nem változott egy évvel ezelötthöz képest, mi hogy tegyünk csodát? szépek a remények és a várakozások, de ne csodálkozzunk semmin ha mások lehetöségei mérföldekkel jobbak...és erröl nem mi játékosok tehetünk
egyébként még mindig nem utálok játszani, csak a körülményeket utálom. és nehéz dönteni arrol hogy mi éri meg. -><- mázlisták vagyunk, mert ez egy örök dolog, örök kapcsolatokkal és csak akkor lesz vége ha valaki önszántából végleg kilép
2008. március 8., szombat
neverlatetoapologise
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)