idézet1: "csak a gyerekekre képes ugy néz, hogy ök az egyedüliek, akik valoban igazak..a felnöttekben már mindben csalodott"

idézet2: "egy nő két dologért képes mindent elkövetni; hogy legyen gyereke és hogy ne legyen..."

mélyen

szeretnék a sötétbe bemenni, egy fényforrást követni, a nedves agyaghoz hozzáérni és a párás levegőbe lélegezni. Szeretnék egy kiálló kőbe kapaszkodni, és várni, addig amig nem lehet tovább haladni, aztán a szendvicsben hasalva végigkuszni, a végén mosolyogva felállni, leporolni a ruhámat és kilépni a valóságba...

nem azt nézem amit látok

ha nincsen mélyreható gondolat akkor minek irni? vagy pont hogy tul sok van?
el kell fogadni az embereket olyannak amilyenek. és sokat kell hallgatni, mert abbol lehet tanulni. a másik világábol.

már nem érdekel hogy kosz van a ruhámon és törött az ütöm, mert a jövö lebeg a szemem elött, azzal a szoval hogy szabadság.