ha meg tudnám változtatni az emberek érzéseit, akkor röhögnének csak igazán, de valojában csak irigységgel lenne tele lelkük, és én nevetnék fittyet hányva elképedésükre

ti

ha van az a baj, ha nincs akkor meg az...

mindenki ugyanattol fél, csak van aki kevésbé. mi itt a kertvárosban egy vastag burokban élünk. ugye sosem szakad ki?

lehet hogy az utolsok is voltak egyben? mai hasznos tanács is megvolt: nem kell annyit gondolkodni.
és/vagy másként kell...
de hát végülis ez igaz, az én kezemben van a döntés: ugy élünk ahogy akarunk (bizonyos keretek között)

kombináció

minden energiám az edzésekbe megy de mindenhová késön érkezek, és nem elég hogy olvasni sem tudok még ronthatok is ezzel azon ami megy/ment...