mostmár tudja az egész csapat, hogy elmegyek. ez az utolso meccs megváltoztatott mindent. nekem jo itt. nem fogok visszamenni. de sztem jövöre nem is lenne hova. ettöl függetlenül mindenkit szeretek. szoval nem lesz jo érzés öket itt hagyni. jol esik, bevallom, ha azt mondják, hogy ne menjek. a példaképem. 4 jelenetet sosem fogok elfelejteni vele kapcsolatban; mikor azt mondta, hogy szeretnék, hogy a csapattársuk legyek, mikor a medencés partyn odajött hozzám azzal, hogy játszunk egy sorban, mikor kapus voltam és a kihagyott büntetö után a nyakamba ugrott, mikor azt mondta ne menjek. nem vagyunk barátok, de mégis ö annyit jelent...

sikerült legyözni az össze félelmemet, egyet kivéve: amit hátrahagyok. azért aggodom. mert elég vészes a szitu, és lehet, rosszabb lesz, ha nem leszek mellette, de miatta nem akarok hazajönni. nekem el kell mennem most.

'nem akarok a ws ellen játszani'
uristen, milyen már ez kimondva. pedig nem ez lenne az elsö meccsem 'ellenük'. ez is de fura igy. olyan soká lesz ujra meccsünk, és milyen soká lesz ha nem leszek itt :( szoval néhány dolog fog hiányozni azért.
ma más poszton játszottam, életemben elöször a kapuban XD
hát a betoji az megvolt, de végülis jo érzés volt a többiek nyakába ugrani, mikor mellélötte az ellenfél a büntetöt. meg ugy a végén is. a para is elmult mert biztak bennem még akkor is mikor kaptam 3 golt egymás után. pedig akkor nem volt joérzés ott térdelni.
szal már itt is szeretek lenni

jobb szerettem mikor még a normális életedet élted. de lám, az már a multé. nekem nincs eröm visszacsinálni, ugyh haragban fogunk elválni...

"k, középmagasan!"
megcsináltam.
volt jo érzés a sokadik gol után