Elozo nyaron ugy dontottunk Nemetorszagban nyaralunk. Munchenbe erve borzaszto fogadtatasban volt reszunk. A szallas koszos, budos, lepukkant volt. Azonnal elmenekultunk egy hotelbe. persze anyagilag nem igy terveztuk de minden penzt megert az uj hely. Masnap egesz napos kastelylatogast es varosnezest szerveztunk es este elobukkant egy gyuru. innentol kezdve egyenes volt az ut. Februar 15 volt a datum amit bevesettunk kozel 130 ember naptaraba. a matyas templomban akartunk ceremoniat amit szinte lehetetlen lefoglalni nyaron, es amugy sem akartunk egy evet tolteni a szervezkedessel.
oktoberben kezdodott a ruha valogatas. millio fajta es fele van, szinte mar a boseg zavara is. kb 35 ruhabol lett kivalasztva egy amit a varrono scratchbol varrt. A gyonyorusegesnel is gyonyorubb volt, hibatlan darab, kozel 7 kg anyaggal. 7 reteg tul, csipke, szaten, 1 meter uszallyal, amit fel lehet csatolni tancolashoz. imadtam!
decemberben azert mar erzodott egy altalanos feszultseg a keszulodes korul. mindenki a legjobbat akarta. egyeb nem vart kulso tenyezok mint egy koronavirus kockaztatta az utazast az utolso pillanatban. volt par pillanat amikor azt ereztem egesz europaban is le fogjak allitani a repuloket. aztan vegul megis csak elindulhattuk.
igy egy hettel az eskuvo elott indultunk haza. igen am, csak kozben elvesztettuk a szallasunkat, igy 2 nappal az utazas elott nem volt biztos hogy lesz hol laknunk. anya segitsegevel kaptunk egy alomszep lakast egy hetre, rogton a kovetkezo sarkan a gangnak. tagas, szep, modern, tiszta lakas vart. ott aztan vendeg csokolade ajandekok keszultek, tanc gyakorlas ment, es szulo ajandekokat is keszitettunk. izgalmas volt jo ertelemben de tele kiszamithatatlan nehezsegekkel. anya es mama hotelben haromszori etkeztetesben volt reszunk, nagy segitseg volt. baratunk beszerezte a plusz alkoholt, volt dekoros csapatunk apa szemelyeben, ajandekkeszito csapatunk, varrocsapat, papirdekoracios csapat. kulsos szolgatatokbol kozel 30an dolgoztak a mi napunkon.
csutortokon aztan megerkezett a fonokom a felesegevel. o egy abszolut elragado jelenseg. ejjel kimentunk ertuk a repterre aztan penteken delben veluk ebedeltunk. igazan nagyon jo tarsasag voltak. aznap meg egy kicsit szorakoztattuk oket aztan hulla faradtan elmentunk a regota kiszemelt hotelunkbe. igen am, csak mikor odaertunk meg a muncheni szallasnal is rosszabb korulmenyek fogadtak. dohos, regi, kopott hotelszoba, lemallo falak es szappan nelkuli furdoszoba. ott aztan osszeomlottam. az en eskuvomet nem fogjuk ilyen ocska korulmenyek kozott tartani. es azonnal panaszt tettunk. a hotel tele volt es nem tudtak atrakni. a recepcios tanacsa az volt hogy reggel kerdezzem meg hogy van-e uresedesuk. na de uram, az eskuvom napja holnap van...
nem volt mas megoldas mint elhagyni a helyszint es atkoltozni a templomtol 100m-re levo hotelbe. Ez igazan jo megoldasnak tunt es meg jobban is jott ki a szolgaltatoinknak. az aprocska hotelszobaban visszaszamoltuk az orakat igy aztan keveset aludtunk.
reggel ereztem; ez a nap csodalatos lesz. 7-kor mar a taxiban ultem es sebesen robogtam a fodrasz fele. igen gyorsan elkeszitette a hajam igy gyorsan visszarobogtam a hotelbe, kozben mindenkinek igyekeztem elmeselni a borzaszto hotel elmenyeimet.
aprocska hotelszobankba 10 ora korul mar 7-en voltunk, a fotosok megorokitettek a keszulodeseket, aztan magamra hagytak az egyetlen koszoruslanyommal. harombol 2 beteg lett es egyik sem latta elozoleg hogyan kell befuzni a ruhamat. csinaltunk egy video guideot ami vegulis hasznos segitseg volt es egesz jol ram sikerult kotni a ruhat. a mellekhelyseg hasznalata igazan kalandos volt.
szoval ezzel meg is volnank, februar kozepen 10 fokban es napsutesben fotozkodtunk a varos legcsodalatosabb pontjan a budai varnegyedben. turistak zome vett minket korbe es azon gondolkodtunk mikor kezdjuk el gyujteni az eurot a paparazzi fotokert cserebe. nagyon vicces volt mikor beszoltak: "ez nem lehet igazi menyasszony, nem latod h modellek!"
igazabol a hideget sem ereztem, volt meg egy orank pihenni a templom elott es akkor ereztem hogy ez nagy dolog, a gyomrom osszeszorult a gondolattol hogy 150 ember var ram a templomban, es argus szemekkel fognak ram nezni mikor belepek.
kozben megerkezett a menyasszonyi csokrom is es par ember kivetelevel mindenki a templomban ult.
sosem fogom elfelejteni azt az erzest amikor a templomba leptunk apaval. nem tudom milyen zene szolt, nem tudom hany perc telt el, de igazan meghato volt latni a sok embert akiknek fontosak voltunk es eljottek miattunk. ez volt a legemlekezetesebb pillanat az eskuvon. latni a mamak arcat es anyaet. ertem orultek es miattam.
mindig is azt gondoltam hogy egy eskuvo nem annyira fontos, de most igy utolag mindent maskent latok. igenis nagyon fontos es egy felejthetetlen elmeny marad.
