már megint a csapatról irok :) szoval én tök elveszettnek hittem a jövöbeli dolgainkat, és akkor egyszercsak ott termedt anyu. az ég küldte ez tuti. és hogy mi mekkora mázlisták vagyunk, hát azt elmondani nem lehet. iszonyu keményen kell majd dolgoznunk mert őt nem veszithetjük el.
bár én még mindig alig tudom elhinni hogy ö van nekünk..áá...szoval nem lehet azt kifejezni emberi nyelven amit olyankor érez az ember amikor tudja h van Edzöje
más; ezt még muszáj: kompromisszum
a dolgok elején minden olyan szép, de aztán mikor komolyra fordul, akkor már senki nem képes alkalmazkodni, pedig lehet hogy megérné. mindig kettőn áll a vásár, és elöször kéne magunkba nézni aztán a másikra mutogatni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése