ketten maradtunk...szép sorban az ember mindenkit elveszít. fura, hogy ugyanazért...és durva, hogy nem is érdekli öket. amugy ez a közömbösség csak addig marad fenn mig vidám az életük, aztán sirva menekülnének majd vissza a régi barátokhoz vigasz reményében, de ök addigra már sehol sem lesznek, ugyanis senkivel nem lehet 3nál többször ugyanazt eljátszani, még annak sem aki elvileg elég fontos volt és akiért pont ezért elég sok mindent tettünk...
egész életünkben emberek lépnek be és ki...ez a sors amit el kell fogadni, nem léteznek életre szolo kötödések illetve én még nem tapasztaltam. és most nem érezem hibásnak magamat, mert ha arrol volt szo, hogy valakiért tenni kell, hogy az ö élete boldogabb legyen akkor rögtön...bármit...
csak ha már benne van az ember a boldogságban képes elfeledni az ezen kivül lévö dolgokat melyek egykor mindennél fontosabbak voltak. és nem fáj elveszteni..ugye?
3 megjegyzés:
küldtem képet emailen
már itt lenne az ideje a következő blogbejegyzésnek :)
bizony, bizony, de most elég kevés idő áll rendelkezésre, bár az alatt a fizetett 8 ora alatt 3 bejegyzést is tudnék irni...
sztwesd lewhwetségwes, hogy a billwentyüzwetwem mweggyogyul valaha??? :(:(
Megjegyzés küldése