2009. március 8., vasárnap

az utolso mondatot majd még kifejtem

most valahogy nem számit hogy mennyire nehéz élni, hogy vannak rossz dolgok és rossz emberek ebben az életben, akkor is csillog minden ha borult az ég és csak süvit a szél, át a vékony fekete nadrágon.
azt mondják nem látták még ezt az arcot, pedig mindig ott volt, csak lehet a felszinre a másik került; a boruláto, kemény, távolságtarto. utoljára talán mikor a csapathoz kerültem, klappolt minden ennyire, illetve nem, még akkor sem. de az is egy elég jo idöszak volt.
itt és most a második gimit éljük. mi, akik sosem feledik azt a 8 évet. bár lehet hogy a giminek csak a tesi ora részét. de megéri, bárki bármit is mond. mert nevel. az életre. az életben a küzdésre...

2 megjegyzés:

Unknown írta...

csak így tovább, cheer up baby :)
cuppp

Névtelen írta...

Az fáj a legjobban h egyszerűen már levegőnek nézel alig alig találok meghallgatásra is, azt hittem h ennél azért fontosabb voltam.Tévedtem, de egy dolog azért még vigasztal Gabi mondta h Higgyem csak el h amikor te azt mondtad h első férfi akit férjül, első akit gyerekeid apjául, ígéret kérése h sohase hagyjalak el, Vannak a többiek és vagyok én, ezt mind mind akkor azokban a hetekben úgy is gondoltad, mondhatsz ma bármit de akkor ezek a szavak nem öncélúan hangzottak el.Én hiszek Gabinak, elhiszem neki h tényleg úgy éreztél és gondoltál, ez az, ami vigasztalhat egyedül h te tényleg úgy gondoltad, ha már másképpen is érzed, mert ezt nincsen jogalapom megkérdőjelezni így van
DE akkor az úgy volt hiába is a múlt már és én akkor is büszke vagyok ezekre a szavakra mert ezt én értem el egyes egyedül