kezd tul közel lenni a 0611...

átverem a fél világot...

ezek csak érzések, hamar elmulnak. minden csak megszokás kérdése. ezek meg közhelyek de milyen igazak és épp ide illenek.

(folyt.) kiprobáltam, mégsem olyan hamar...

de leginkább magamat verem át. megint a sok-sok kép másokrol, lehet nem is valosak. érdekes, az ember sokszor nem tudja mit gondol a másik pontosan, csak azt hiszi tudja. egy arcrol leolvashat bármit ... ebböl vannak a félreértések.
milyen jo lenne ha mindenki boldog lenne a világon. mások boldogságának örülni azért nagy dolog. azokénak akik megérdemlik.

hu ma milyen mondatot kaptam: vannak akik többet jelentenek...aszta. kevesebb mint 90 nap után. nem jo felé folyik a folyo. nem rég volt a vizrendezés de miért kell abbol a mederböl elterelni ahová tartozik?

vajon jo lenne valakinek ha belelátna a fejembe?

WS?

volt egy kép telis-tele kincsekkel, olyanokkal, amik a föld legmélyén rejlenek, de a felszinre kerültek vmi csoda folytán. szoval a képröl azt hihette az ember, hogy ez az, amit egész életében keresett, de hamar belepte egy vastag koszszinü iszapréteg, ezért széttöredezett, és a semmivé foszlott. nem kár érte, hisz értéktelen volt. viszont a helyes ut megtalálásában nagy szerepet játszik. reméljük jo irányba terel.
váltani nehéz. de most lehet hogy kell...
...nem tudom mi legyen...

s végül kosárlabda meccset néztem az ágy elött ülve. nem mertem kimenni a kistükörhöz és rálépni az utolso két fehér csempére, féltem hogy összetörnek. most irnék de lehet korábban kellett volna, mikor még nem volt késön. mert már leszakadtak a karszalagok, belehullottak a patakba, épp a dunába tartanak. valojában nem tudni mi lesz velük, nem járja hir roluk azota, hogy véget ért a meccs és eltörött a két fehér csempe.
talán felesleges csodálkozni mikor a cukor kifolyik az ember kezéböl, lehullik a földre és elsepri a hüs tavaszi szellö. de soval nem lehet édesiteni...

valamikor még márciusban kezdett a hullámvölgy hullámhegybe átcsapni, olyan eröteljesebben. pedig elötte nyáron már nem számitott, hogy milyen pályára lépni, csak mozgás céljábol történt.


De honapokkal késöbb bebizonyitotta, hogy az élet részét jelenti és egyben az egész életet is képes. Ad és elvesz. Idöt, energiát, pénzt...de ezek mögött sokkal több van. ezeket látják a kivülállok. valojában barátokat ad, bár kevés olyat aki nem hazudik az ember szemébe és rengeteget, az elvetemült fajtábol. kapcsolatokat robbant, bár amelyiket ez el tudja pusztitani, azért nem kár.

kitartásra nevel, akarateröt és türést követel. sokszor kell olyanok szájábol hallani, hogy merre folyik a folyó akik azt sem tudják honnan ered. de nálunk van térkép ugyh a terv csendben hallgatni, aztán ha már elfordult, minden szo messze szállhat.

...

-a legfontosabb hogy felismerjük ha a nagy ö szembejön.
-ez csak tul késön vagy 20 év házasság után lehetséges
-ja, miután háromszor megcsalta...

tényleg csak így létezik?

24 orával ezelött egy olyan tanácot kaptam ami hosszu ideig hasznomra válhat: minden aproságnak örülni kell az életben. és akkor boldogan telnek majd a napok. mert az élet igy is elég nehéz, hátha még nem venném észre azokat a dolgokat, amik boldoggá tesznek, akkor lenne csak igazán sivár...
ma végre mi is nyertünk. és még az sem számitott hogy nem volt cserénk. jo volt játszani. ugy különösen az, ha közben néznek. :):):)
feleslegesnek tartom erönk fitogtatását kiállitásokban megnyilvánulva. de ha már igy történt akkor kell egy fal ami nem engedi a sárkányt közel és egy álarc mögé bujva követelünk magunknak tiszteletet, ahogyan zorro tette...

a tündérek nem isznak?!

nem születtem rossz városba de most nem élek joban...
hamar rájöttem hogy oriási partyba csöppentünk és ök sem akarták hogy szomjazzunk.
védelemmel a két oldalamon meg a partyarccal felfegyvezkedve, belevetettük magunkat az éjszakába és mindig tele volt a kezem...
zene kifogásolhato volt de mi kitartoan roptuk rá reggel 4ig. aztán feküdtem a fötér kövezetén egy nemes célért (béke párti vagyok)...de nem jött össze. ami viszont összejött az az, hogy "azt hittem white party lesz" és reggel már szürkébe váltottak a szinek.
a második otthonom. mindig visszavágyom. föleg ezzel a tudattal. sosem éreztem ilyen erös rokoni szálakat. de a mártirokat legközelebb itthon hagyjuk.