s végül kosárlabda meccset néztem az ágy elött ülve. nem mertem kimenni a kistükörhöz és rálépni az utolso két fehér csempére, féltem hogy összetörnek. most irnék de lehet korábban kellett volna, mikor még nem volt késön. mert már leszakadtak a karszalagok, belehullottak a patakba, épp a dunába tartanak. valojában nem tudni mi lesz velük, nem járja hir roluk azota, hogy véget ért a meccs és eltörött a két fehér csempe.
talán felesleges csodálkozni mikor a cukor kifolyik az ember kezéböl, lehullik a földre és elsepri a hüs tavaszi szellö. de soval nem lehet édesiteni...