tudtam, hogy tegnap csak a pillanatnak szabad élni...amit mellesleg elnyujtanék ha lehetne, amig csak kell a törödés...de nem ilyen világban élünk. megigértem -magamnak- hogy nem agyalok. egész jol megy, csakhát folyton beugrik, hogy oktoberben milyen remek lehetőségek adodtak, de a bizalmatlanság és a kételyek hatalmába kerülvén elszalasztottam öket. most meg jobb nem belegondolni mi lehetne...
aztán reggel a nagy ordibálásra kelvén elszakadtak az utolso cérnaszálak, és D.nál volt tü. azt mondta mindig minket kettönket irigyelt, és olyan testvért szeretett volna mint az enyém.
sokáig egy cél volt: az ö életét jobbá tenni. de egyedül hagytam. nem kellett volna. de ez utoljára történt..
a vállamon van. teljesen. de igy csak egy helyben állok. ugyh nem maradok. és az uj cél, hogy a jövöben ezt más ne élhesse át.
jo
egész jo játékosnak vélnek. itt. CH. hüha, föleg egy sztár* szájábol hüha.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése