1.bejegyzés: 1224. metro. blaha és asztoria között. kislány balrol az anyukájának: anyu, ugye én aranyos gyerek vagyok?
:)

2.bejegyzés: kérdések
miért mindig az ad akinek alig van mit adni, míg akinek lenne, a fejét sem forditja a kérők irányába.
miért annak a legnehezebb a szemébe mondani, hogy szeretlek, akit a legjobban szeretek?
a mult csodálatosnak látszik, tehát egyszer majd a jelen is az lesz?

3. a nagy kedvenc: http://209.85.129.132/search?q=cache:yPxBKV3I7i4J:elan.rulez.org/Versek/Ellentetek.html+villon-ellent%C3%A9tek&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu

kimondatlan szavakat megértve, a sorok közé nézve, a gondolatokat továbbvíve...így, így igen, meg lehet érteni másokat...

nashville predators

a semmiböl épiteni nehéz. egyedül lehetetlen. egy életet áldozunk fel azért hogy a mieinknek jobb legyen. hogy elmondhassuk, igen, azért küzdöttem hogy nekik ne olyan életük legyen mint amilyen nekünk volt.

szombaton történt, hogy a karácsonyi vásár látogatása és az andrássy uti séta után megnéztük a keleti pu. felujitott várotermét. miközben a csodás feskokat kémleltük, egy fiu és egy lány lépett be a terembe. meg akadt rajtuk a tekintetem de nem tudtam miért is. elfordultam. de azzal a lendülettel vissza is, mert a fiu elkiáltotta magát, mutogatva öcsémre. akin a HPtöl kapott nashville mez volt. mosolyogva odajöttek és egy fotot kértek, miután kiderült hogy nashvilleböl valosiak, aztán még majd' 15 percig beszélgettünk velük. meglepödésem oka, annyit tesz, hogy eddig nem nagyon volt szerencsém amerikaiakkal beszélni, igyhát csak a média által továbbitott kép élt bennem roluk, de ök bebizonyitották, hogy általánositani velük kapcsolatban sem szabad. barátságosak, udvasiasak, érdeklödöek voltak és az is kiderült roluk, hogy magasan képzettek. közép-europai körutazásuk során elsö megállojuk kis hazánk szépséges fövárosában volt. ez a történet a csodás emlékek listájára került. eszembe jutatott egy másik hasonloan kedves emléket a közelmultbol. milyen fura hogy ilyesmi velünk mindig együtt történtik :)

mire visszatértem már elfelejtettem mit akartam, de nem is lényeges, hisz már értéktelen minden, s csak egy árnyék sugta, hogy soha se hidd azt, hogy amit a kezedben tartasz az örökké a tied és soha ne gondold azt, hogy létezik olyan, hogy soha. Idövel minden semmivé lesz; az emberek, a tettek, a szavak, az érzések...
Kár, hogy azzá válunk, amivé tesznek, anélkül, hogy észrevennénk.

"csak tartos békét akarunk"

fel kell végre fogjam hogy nem lesz olyan aki rögtön szalad ha meghallja hogy jaj, most mi lesz?...
szikrákat szemtöl szembe szorni, éreztetni a falat, egy szo nélkül...
azt mondják már létezik a soha.
soha nem fogom elfogadni.