2008. december 7., vasárnap


mire visszatértem már elfelejtettem mit akartam, de nem is lényeges, hisz már értéktelen minden, s csak egy árnyék sugta, hogy soha se hidd azt, hogy amit a kezedben tartasz az örökké a tied és soha ne gondold azt, hogy létezik olyan, hogy soha. Idövel minden semmivé lesz; az emberek, a tettek, a szavak, az érzések...
Kár, hogy azzá válunk, amivé tesznek, anélkül, hogy észrevennénk.

Nincsenek megjegyzések: