ez a világ...

sosem lesz egy hely sem oylan mint a gimn. sosem lesz egy társaság sem oylan mint az oszt. mi együtt váltunk felnötté. együtt éltünk, egy életünk volt.
vajon candide nak köze van az igazsághoz; és tényleg ez a világ a teremtett világok legrosszabbika?
emberek a saját társuk szemébe köphetnek, büntudat és büntetés nélkül?
volt mikor nem ilyen idök jártak erre. akkor az alját még nem ismertük. ártatlan volt a világ mint a gimn.ben. hová lett mindez? képes elfujni néhány jöttment-senki? akkor nem is volt igaz hogy létezett egyszer jo világ is...
miért az a hangtalan akinek szolnia kéne, és öt miért nem hallja senki ha mégis szol? de az alja tömi a nép fejét a semmivel. azt beveszik...

megint miért?

annyi hibát követ el az ember észrevétlenül, akaratlanul, de vajon ezekért is hibás?

azt hittem így most jo lesz...kiadtam ami volt, de minek is? megsem érte...tévedtem hát...ittam volna inkább a cimbikkel, estem volna haza reggel, ehelyett itt vagyok. azaz ott. ahol eddig.

ikrek? - ti vagytok

mindenhol vagyok és egyszerre sehol sem. mindenkire számithatok és egyedül vagyok.
vajon mi a legnagyobb veszteség az emberi életben?
a mindennapi kis bosszuságokat elnyomja ha azt látni szomorunak akiért mindig küzdött h boldog legyen.

amugy megvannak a pontosan kidolgozott tervek szoval én nem aggodok márcsak be kell adni h nem minden akkor fog történni amikorra terveztük...

1.bejegyzés: 1224. metro. blaha és asztoria között. kislány balrol az anyukájának: anyu, ugye én aranyos gyerek vagyok?
:)

2.bejegyzés: kérdések
miért mindig az ad akinek alig van mit adni, míg akinek lenne, a fejét sem forditja a kérők irányába.
miért annak a legnehezebb a szemébe mondani, hogy szeretlek, akit a legjobban szeretek?
a mult csodálatosnak látszik, tehát egyszer majd a jelen is az lesz?

3. a nagy kedvenc: http://209.85.129.132/search?q=cache:yPxBKV3I7i4J:elan.rulez.org/Versek/Ellentetek.html+villon-ellent%C3%A9tek&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu

kimondatlan szavakat megértve, a sorok közé nézve, a gondolatokat továbbvíve...így, így igen, meg lehet érteni másokat...

nashville predators

a semmiböl épiteni nehéz. egyedül lehetetlen. egy életet áldozunk fel azért hogy a mieinknek jobb legyen. hogy elmondhassuk, igen, azért küzdöttem hogy nekik ne olyan életük legyen mint amilyen nekünk volt.

szombaton történt, hogy a karácsonyi vásár látogatása és az andrássy uti séta után megnéztük a keleti pu. felujitott várotermét. miközben a csodás feskokat kémleltük, egy fiu és egy lány lépett be a terembe. meg akadt rajtuk a tekintetem de nem tudtam miért is. elfordultam. de azzal a lendülettel vissza is, mert a fiu elkiáltotta magát, mutogatva öcsémre. akin a HPtöl kapott nashville mez volt. mosolyogva odajöttek és egy fotot kértek, miután kiderült hogy nashvilleböl valosiak, aztán még majd' 15 percig beszélgettünk velük. meglepödésem oka, annyit tesz, hogy eddig nem nagyon volt szerencsém amerikaiakkal beszélni, igyhát csak a média által továbbitott kép élt bennem roluk, de ök bebizonyitották, hogy általánositani velük kapcsolatban sem szabad. barátságosak, udvasiasak, érdeklödöek voltak és az is kiderült roluk, hogy magasan képzettek. közép-europai körutazásuk során elsö megállojuk kis hazánk szépséges fövárosában volt. ez a történet a csodás emlékek listájára került. eszembe jutatott egy másik hasonloan kedves emléket a közelmultbol. milyen fura hogy ilyesmi velünk mindig együtt történtik :)

mire visszatértem már elfelejtettem mit akartam, de nem is lényeges, hisz már értéktelen minden, s csak egy árnyék sugta, hogy soha se hidd azt, hogy amit a kezedben tartasz az örökké a tied és soha ne gondold azt, hogy létezik olyan, hogy soha. Idövel minden semmivé lesz; az emberek, a tettek, a szavak, az érzések...
Kár, hogy azzá válunk, amivé tesznek, anélkül, hogy észrevennénk.

"csak tartos békét akarunk"

fel kell végre fogjam hogy nem lesz olyan aki rögtön szalad ha meghallja hogy jaj, most mi lesz?...
szikrákat szemtöl szembe szorni, éreztetni a falat, egy szo nélkül...
azt mondják már létezik a soha.
soha nem fogom elfogadni.