a csapat ----> az élet

"nem ittunk sokat, csak nagy volt a pohár" :)
- jo kis szülinap volt meg kell hagyni, de a jéger már nem a barátunk..alattomos egy ital, itatja magát, aztán egyszer csak a legváratlanabb szituban üt. nagyot :)

none of them, but a new one - P, he has been right :)

"persze, hogy látszott Szolnokon" :)
- elötte már totál rákészültem, hogy végre játszhatunk, bár utálok ellenük játszani. melegités közben már fel-felnéztem, de még csak haza uton éreztem, hogy P.nek igaza lesz. a véletlenek szerepe kiemelkedö ebben az esetben!

a helyes uton vagyok, mostmár csak arra kell figyelni, nehogy letérjek rola. helyes uton helyes döntésnek bizonyult, hogy szerdán teszteltem az alkohol-tolerancia képességemet. még jol müködik :) aztán csütörtökön megint, na ez már viccesebb volt...hogy mik ki nem derülnek :P
a nappaliban azért már nyugodtabb volt a helyzet, mindenki jo helyen volt, jo idöben. véletlen épp eltés buli volt :D

Merni kell élni, ugy ahogy jol esik, most még...és nem biztos, hogy a biztos a jo

amugy sütöttem mókusokat :)

tegnapi meccs: nem volt jo érzés a pályán lenni, csak az utolso felvonásban...miss "inkább fiu vagyok, mint lány"-t nem minösiteném, de ha Pestre jön és véletlen találkozunk, akkor kezdhet félni...
van ilyen...
a saját rész: ez kevés. hiába mondjátok az ellenkezőjét, nekem ennyi nem elég.
fiuk: örülök minden pillanatuknak, aminek ök örülnek, szomoru vagyok, ha nem megy nekik, de bármi is legyen a pályán, Ök a csapattársaim!

ma azt álmodtam, amit szerettem volna. elméletileg ha hagyom a dolgokat hagy alakuljanak ahogy jol esik, akkor teljesülhet a mai álom.bár még mindig sok a kérdöjel: a képzelet nem egyenlö a valosággal, és ha erre tul késön döbbenek rá, akkor oda az utolso mentööv.
fura de most is igaz: mindig az elérhetetlen tünik a legizgalmasabbnak.
és persze az sosem elég jo, ami van.

lassan feladok egy hirdetést...

mennyire bizonytalan is minden ami most körbevesz, meghökkentö, félelmet keltő, vagy pont hogy izgalmas? de azért van, ami biztos: csak egy ember lenne, aki 100%ig az enyém, és azt mondja én vagyok a legjobb barátja...de nincs, na ez biztos.
az a legijesztöbb az életben, hogy amit az ember éjjel még biztosnak vél, azt hiszi az övé az idők végezetéig, az reggelre nyom nélkül eltünik, kiszáll az ablakon, ugyhogy már lehet, sosem tér vissza. azt sem tudni, hogy veszti el az ember ennyire gyorsan, felfoghatatlan...


a munka nemesít...de minimum gazdagit :D

már mindegy mikor ér ide a március

ketten maradtunk...szép sorban az ember mindenkit elveszít. fura, hogy ugyanazért...és durva, hogy nem is érdekli öket. amugy ez a közömbösség csak addig marad fenn mig vidám az életük, aztán sirva menekülnének majd vissza a régi barátokhoz vigasz reményében, de ök addigra már sehol sem lesznek, ugyanis senkivel nem lehet 3nál többször ugyanazt eljátszani, még annak sem aki elvileg elég fontos volt és akiért pont ezért elég sok mindent tettünk...
egész életünkben emberek lépnek be és ki...ez a sors amit el kell fogadni, nem léteznek életre szolo kötödések illetve én még nem tapasztaltam. és most nem érezem hibásnak magamat, mert ha arrol volt szo, hogy valakiért tenni kell, hogy az ö élete boldogabb legyen akkor rögtön...bármit...
csak ha már benne van az ember a boldogságban képes elfeledni az ezen kivül lévö dolgokat melyek egykor mindennél fontosabbak voltak. és nem fáj elveszteni..ugye?

huh vége...ugy négy honapra....de az a baj hogy nem olyan felhötlen a huh mert még szeptemberben is menni kell. most akkor az a legfontosabb feladat, hogy hasznosan töltsük a rendelkezésre állo - igen rövid - idöt.
kezdésként ma egész nap floorball.
el sem tudnám képzelni másik csapatban magamat. tök jo volt! szeretem öket. nézni :P és jobban elszomorit ha a fiuknak nem megy mint nekünk. nálunk inkább dühöt érzek. ma érezhettem.
a terv amugy a továbbiakra hogy több idöt forditok a sportra. ez nagyon fontos.