2008. október 22., szerda

szeretnék már egyszer jo dolgokrol irni

most is hallom a hangját...mindenkit megijeszt a környezetében...az egy más világ. igazábol nincs is, csak ö él benne.
a legerösebbek egy mosoly mögé tudják bujtatni a világ összes fájdalmát.
ezt a szart is csak épp az nem olvassa akinek kéne, ebben a szar életben is csak épp az nem segit akinek kéne. a barátság nem attol barátság, hogy annak nevezzük. egy barátságban észre kell venni mikor van szüksége a másiknak (jobban) arra hogy az ö bajait boncolgassák. sajnálom azokat akiknak rém unalmas életük elveszni hagyja az értékeket és az értékek közül is az igazbarátokat. sajnálom azokat akiknek segitség után az életük rozsaszin felhövel takart és ez hagyja feledésbe merülni azokat akiknek igazán fontos lenne egy segitö kéz.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

Ne hagyjátok elveszni egymást, ha ezt túl éli, mindent túl él és erősebb lesz.
Szépen fogadd a segítő kezet!
Ne ellökve, hogy azt az érzetet keltse "na jó ha már nem húzza el innen és itt van bele kapaszkodok"