2009. március 2., hétfő

jo, hogy vagytok, ti joemberek

nem tudom, hogy jutottam el a délitöl az örsig, egyedül utaztam végig, illetve én nem láttam egy arcot sem, csak egy kép jelent meg az elözö orárol, amint ott a vár oldalában világitott az a sárga lámpa, s egy farkas feltünt a sötétböl. nem féltem, de remegtem.
csak várni kell, és hinni, mert létezik, hogy ugy legyen ahogy szeretnénk.

eljutnak a szavaid, söt még a gondolataid is, de értelmüket vesztik ha rossz helyre lépsz, mert nem veszed észre, hogy valakinek arra van szüksége, hogy fogd a kezét. én még kevés vagyok az elsö lépéshez...

Nincsenek megjegyzések: