mostmár tudja az egész csapat, hogy elmegyek. ez az utolso meccs megváltoztatott mindent. nekem jo itt. nem fogok visszamenni. de sztem jövöre nem is lenne hova. ettöl függetlenül mindenkit szeretek. szoval nem lesz jo érzés öket itt hagyni. jol esik, bevallom, ha azt mondják, hogy ne menjek. a példaképem. 4 jelenetet sosem fogok elfelejteni vele kapcsolatban; mikor azt mondta, hogy szeretnék, hogy a csapattársuk legyek, mikor a medencés partyn odajött hozzám azzal, hogy játszunk egy sorban, mikor kapus voltam és a kihagyott büntetö után a nyakamba ugrott, mikor azt mondta ne menjek. nem vagyunk barátok, de mégis ö annyit jelent...

sikerült legyözni az össze félelmemet, egyet kivéve: amit hátrahagyok. azért aggodom. mert elég vészes a szitu, és lehet, rosszabb lesz, ha nem leszek mellette, de miatta nem akarok hazajönni. nekem el kell mennem most.