most epp nem a honvagy sujt hanem az ottani hon reszletei hianyabol adodo fajdalom. azok melyek semmitmondo elemek voltak a szurke hetkoznapokban, most egyszeriben mind teret nyertek gondolataimban. blablabla...
ha visszaroppenek a valos eletembe, akkor nehezen de sikerul felfogni, hogy miert mit kellett felaldozni.
ugy jottem ki hogy menekultem. a multambol a multamtol. ugy jottem ki hogy soha nem akarok hazamenni. most a haza hianyzik. az egyetlen hazam. ugy ahogy van. szakadtan, rongyosan. de az a hazam. bla bla bla...
jo magyarhoz hiven mikor gondolkodom egyenlonek mondhato a celtalankesergessel altalaban.
valojaban pedig nem is errol akartam megemlekezni, hanem arrol hogy vegre vmi jo tortent a szinfalakon tul. 3 hetnyi holland tanulas utan -mar majdnem ezt a mondatot is le tudnam irni hollandul - kezdodik az ujabb menet a nemes cel erdekeben hogy vegre legyen allasom a szelmalmosoknal. sokfele neppel toltottem egyutt a 3 het heti 5 napjat napi 3-3,5 orajat. ami igen jot tett a szocialisabb felemnek, es ujra kicsit diaknak - gyereknek - erezhettem magam. az egyik legnehezebb dolog az eletben; elfogadni hogy tobbe nem vagy gyerek..
jovore jelentkeznem kell az egyetemre, mert meg mindig ez megy jol: tanulas. amig kepes ra az agyam addig kell csinalni.
vaaa
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése