- de elöször még az elöző bejegyzéshez: nemnem, azt hiszem nem fogom tultárgyalni a terepgyakos élményeimet, a lényeget már ugyis leirtam :)
-a meccs: rémisztő...nem is éreztem jol magam a pályán..és hogy miért? csapatjátékrol szo nem volt..mindenki egyénileg probált vmit csinálni, egy embernél kb 10-20 mp-et volt a labda és kb mindenki ugyanazt csinálta: vitte-vitte és bumm bele a tömegbe, ahelyett h közbenézett volna és az üresembernek adott volna egy PONTOS, LAPOS paszzt. sztem mindenki arra ment h golt löjjön...hát ez igy nem csapatjáték..én mondjuk hiába kértem h passzoljunk..vagy legalább nézzünk már fel mielött megszabadulunk a labdátol..nem, semmi nem volt. persze ez mind-mind rám is vonatkozik..tény, hogy most senkinek! nem megy a játék... ennek valszeg pszichés okai vannak. amiket nem tudom hogy fogunk tudni leküzdeni, bár reményt látok rá, hiszen magambol kiindulva már egyszer sikerült, igaz ez egy hosszu folyamat, amiben iszonyu nagy akarateröre és kitartásra van szükség. gond még az is, hogy sok embert kéne biztatni..de én konkrétan nem tudom mit mondhatnék. bár van egy mondás miszerint ha már tudjuk mi a gond akkor az már fél siker...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése