2007. december 16., vasárnap

most hogyan?

najo most kezdtem ujra az egészet igy talán érthetöbb lesz a mondanivalo: igazibol mindig csak rossz dolgokrol irok blogot, ez fura, mert életvidámnak tartom magam és mások is, de lehet h mindenkinek mutatok egy képet és a valodi énem csak ilyenkor bujik elö? ez nem átverés vagy szinjáték, hanem valami ami lenni szeretnék...
szoval most az van h semmi sincsen. nincsennek edzések, meg akik tartanának nekünk edzést, nincsen senki, csak a kupac "homok" van és benne mi...egyes egyedül...szeretjük mi egymást ezzel nincs is gond de valami már majdhogynem évek ota hiányzik, sulyos problémákkal küzdünk és nincsen senki sem aki segitene megoldani. hihetetlen de volt h el tudtam felejteni ezeket a gondokat akkor még játszani is tudtam, de mostmár? olyan szinvonalu vagyok h azt már szinvonalnak sem lehet mondani. pedig ugyanugy teszek a hülye ügyekre mint anno...és anno sem rántott ki senki a szarbol..én segitettem magamon és láttam h ezzel jot teszek másoknak is...enyhe tulzással de volt kit követniük. abba is maradt közel fél év után...jött az egyetem(ujfajta felfogásban 2. évtöl), az egyetlen olyan hely ahol az ember örökké boldog(=paradicsom?:P ), ott el lehet felejteni a sok hülyeséget, nincs semmi, csak a haverok és a poénjaik..áh nem értheti az aki nem oda jár...
na visszatérve az élet nagy gondjaira (:P) tudom h ez a megoldás, csak most nehéz még megbirkozni vele, mert van egy olyan emberi tulajdonság, hogy ha vmit megszokunk, benne van a minden napjainkban és hozzánk nött, attol nem tudunk szabadulni oly könnyen, még ha az rossz is. félreértés ne essék, engem nem érdekel a mult, nem érdekel mi történt, ki mit mondott és tett, nekem ö (volt) az edzöm akiért kiállok és tisztelem.

tya, annyi kérdöjel van...

Nincsenek megjegyzések: